Jaj de jó a duplázás, főleg, ha olyan kedves túráról van szó mint Sopánkáék (és a többiek is!) BHTCs-jéről. Ha lett volna Hídtúlmesszevan, akkor a kaland és a kihívás kedvéért kihagytam volna, de másért semmiképp!
A reggeli BUÉKon eléggé megfáztam, mintha kicsit lázas is lettem volna délután, fájtak a lábszáraim, de nem adtam fel. Jövendő nagy esemény miatti kis családi érdekegyeztetés után este nyolckor tudtam rajtolni. Köszönöm a bíztatást, már a rajtban is éreztem, hogy törödtek a „versenyzővel”. Idén egyedül vágtam neki, nem kívántam senkire sem ráerőltetni a tempómat és útitervemet, és ezt nem akartam sem mástól sem elszenvedni. Szóval irány az éjszaka, belőttem magamnak egy 7 órás menetidőt (saját mérés alapján csak 7 perccel léptem túl). Az útvonal valószínűleg még mindig nem volt optimális, de helyismeretem és korábbi tapasztalatom alapján most így próbálkoztam:
Meszes-hegy: Végig a sárgán, aztán a kerítés mellett a jelzetlen úton. Larzen várt, kaptam csokit, dumcsiztunk pár szót, és nem volt olyan farkasordító hideg, mint tavaly.
Kutya-hegy: Vissza a S-K+ elágazásig, majd a hegy teteje felé az erdőbe érve toronyirányt a csúcsra. Az automata pontot a köd hiányában most egyszerűbb volt megtalálni, mint tavaly. Kár, hogy a tervek ellenére nem volt személyzet, pl. a fekete-feji bulizónából vállalhatta volna be valaki.
Nagy-szénás: K+,K. A szokásos sporttárs várt a szokásos hideg szélben, és kedvesen útbaigazított.
Zsíros-hegy: K. Most már rutinosan közelítettem meg a csúcsot a turistaház romjától. Sajnos ezen a ponton éreztem a legkisebb törődést a rendezők részéről, de ez ne aggasszon senkit. Ez a túra az egyik legjobban szervezett és rendezett, amin valaha megfordultam.
Kálvária-domb: K, egész sokáig, a Kovácsi-erdőföldek keleti végéig, ott keresztbe toronyiránt (még jó hogy pont egy út is vezetett arra;)))).
Remete-hegy: egy kis ösvényen ki a K+-re, majd K. Éreztem, hogy ez itt kicsiben is veszteséges szakasz, de jó volt a kedvem és a tempóm, és egy nagyobb csapatot is sikerült még a pont előtt lehagynom, így gyorsan jutottam tovább. A Hosszú-erdő-tetőn nem égett most tűz, kicsit sajnáltam, mert erőt szokott adni.
Hosszú-erdő-tető: K a Remete-szurdokba, majd a kijelölt és feldíszített (jó volt a szaloncukor!) „alpesi” gerincen végig. Frutti, idézet, tanultam is egy szót, amit azóta el is felejtettem. Indiánul sátrat jelentett…
Fekete-fej: A laktanya melletti utcán le a Nagykovácsi útra, Feketefej utca, majd P. A csúcson buli (inkább rendezői, zártkörű), önkiszolgálás (na de ilyet!).
Kopasz-erdő-tető: P, de megszabadítva pár kunkortól: a Fekete-fejről leérkzeve végig a hétvégi házak között, majd a nagy mezőn keresztbe átvágva. A Vörös-pocsolya után a kerítés sarkától Phsz. Ezen a hosszú szakaszon magányos voltam, egy teremtett lélekkel nem találkoztam. A csúcson kedves csevegés, Csibuk és családja is utolért, mint ezután minden ponton.
Nagy-kopasz: Phsz, Zhsz. Idő volt, kedvem eltévedni, vagy vacogni a térképnézegetés közben meg nem (eléggé megizzadtam addigra, a délutáni láz is kezdett visszatérni), körbe mentem hát (ha lesz időm, egyszer bejárok ott egy optimális levágást). A ponton PEZ, Eboláék. Ebola, bocs, hogy nem vártalak meg, a többiek helyettesítettek ebben, nekem már elég volt addigra, mehetnékem volt.
Nagykovácsi: Zhsz, levágás az erdő után, Z. A célban szokásos meleg fogadtatás, virsli, Hartmann Misi, VM és sok kedves ismerős. Senki nem akart velem hazajönni, hát egyedül indultam gyorsan. Fáztam, fáradt voltam, bocs hát, ha valakivel nem voltam megfelelően kedves.
Aztán még napokig fájlaltam lábizmaimat. Az okok: kevés edzés, hideg, megfázás, túlsúly, relatíve kemény tempó: A reggeli huszast 7,07-es átlaggal tettem meg, az esti (térken cérnával mért) 42.2-t meg 5,93-assal. Futócipőben, aminél jelen időjárási viszonyok mellett nem is lehetett volna jobbat váasztani.
Köszönöm ezt a túrát megint, szokásosan magas színvonalon rendeztétek!