A BHTCS-T terveztem, BHMTCS lett belőle:-) Ez volt az elmúlt félévben a leghosszabb távom. Szívesen csatlakoztam volna lassabb futóhoz, futótársasághoz, de végül már a BÚÉK-on kirajzolodott újdonsült háromfős csapatunk.
Korán érkeztem, kényelmes nevezés, készülődés után a szervezők már 17:50-kor rajoltatni akartak bennünket, de mi meg vártuk a 18 órát. Eközben rengeteg túrázó, futó érkezett. Nevezéshez a sor jócskán megnőtt, így kívül várakoztunk. Mivel én a közeli csúcsokat egyáltalán nem ismertem, és bejárásra egyáltalán nem volt lehetőségem, ezért rengeteget tanulmányoztam a térképet. Szerencsére az én elképzelésem, hogy a Nagy-szénáson kell kezdeni és az óramutató járásával ellentétesen kell megtenni a kört, teljesen egybeesett a srácokéval. A cél az volt, hogy emelkedőkön gyalogolunk vízszintesen meg a lejtőkön futunk. Mivel a két társam tájékozódóképessége elképzeléseket felül múlt, ezért nekem csak arra kellett koncentrálnom, hogy velük tartsak, és végig csináljam a távot.
A részideink:
18:25 Nagy-Szénás (550 m)
18:52 Perem-hegy (486 m)
19:19 Meszes-hegy (381 m),
19:39 Ilona-lak (368 m),
21:02 Kis-Kopasz (477)
21:51 Fekete-hegy (463 m),
22:57 Hosszú-erdő-hegy (363 m),
23:22 Fazekas-hegy (281 m),
23:49 Homok-hegy (340 m),
00:35 Vihar-hegy (453 m),
01:13 Kálvária-hegy (384 m)
02:14 Kálvária-domb (388 m),
02:58 Felsberg (355 m).
03:32 Nagykovácsi
Az első négy csúcs érintése során többször is összefutottunk a távolról jól felismerhető, hullámzó fejlámpás csapatokkal (Olipapát és Tapírkát -a fiúk szerint- fedeztük fel közöttük.) A Kis-Kopaszig alig találkoztunk valakivel, a Hosszú-erdő után a még távolabbi csúcsok felé indultunk. Itt már csak Olipapa csapatával futottunk össze. A Kálvária-hegy után „időtervet készítettünk”, tíz órán belül, a plusz egy óra igénybevétele nélkül szerettünk volna beérkezni. A cél érdekében megpróbáltuk a részidőket hosszabb, néha gyorsabb futásokkal tartani. Az Alsó-Jegenyevölgynél, betértünk egy kis frissítőért a benzinkútra. A Kálvária-dombnál és a Felsbergnél egyre több túrázóval futottunk össze. Az utolsó pontunknál már látszott, hogy bőven szintidőn belül leszünk. Végül a menetidőnk 9ó32p lett. Az ellátás pazar volt, mint ahogy a korábbi beszámolókból is kiderült, nekem csak a meleg tea hiányzott Ilona-laknál (még nem volt kész), a pontőrök rendkívül készségesek voltak. A célban jól esett a sok folyadék és örültem, hogy rég nem látott ismerőssel is összefutottam. De a legjobb érzés az volt, hogy megcsináltam:-)
Mégegyszer: köszönet Rushboynak és sétáLós bácsinak! És köszönet azoknak, akik bíztak bennem!