Úgy gondoltam az idei évet a BHMTCS-vel kezdem. Időben nem terveztem semmit, mert bár térképen elméletben végigjártam a távot, de a terep egy részén sosem jártam a többin is már jó húsz éve. Az emlékek azóta jócskán megkoptak. Egyedül indultam 18 órakor, gondoltam biztos lesz olyan társaság ahova csatlakozhatok. A meglepetés csúccsal kezdtem, ez viszonylag (kb. 400m) kis kavarással gyorsan meglett. Rájöttem, hogy mielőbb találnom kell olyat aki viszonylag jól ismeri a terepet, mert a szemüveg elő, törölgetés, nézés, elrakás procedúra nagyon munkás és lassít. A Perem hegyre menet túrázókhoz csatlakoztam, elég gyorsan mentek, de a Meszes hegy után Bozán Palival nyomtuk gyalogolva néhol futva. Nagy Kopasz előtt utolértem egy szegedi sporit, innen vele mentem tovább. A Tarnai „pihenőt” elhagyva kicsit hosszúra nyúlt szerelvény igazítás következett. A bal cipőmből, nem értem hogyan, félig kimászott a talpbetét. Lehet úgy gondolta neki ennyi elég volt inkább haza megy. Cipő le, betét vissza, cipő fel. Ekkor találkoztam először a Csanya, Oli futó csapattal, de ők még a Tarnai pihenőre tartottak. A Fekete hegy jó nagy szívás volt. Én a térképpel nem is próbálkoztam, bíztam társam emlékeiben, bár mondta, hogy ő korábban a másik irányból jött erre. Azért meglett ez is és itt ért utol minket a Csanya csapat. Nagylelkűségüknek hála csatlakozhattam, így ettől kezdve velük mentem a Felsberg csúcsig. Utána, mivel a meglepetés pont már nekem megvolt, bekocogtam a célba. 9 óra 15 perc lett.
A keverésekkel együtt 55-56 km lehetett a megtett táv. Jól esett a célban a meleg leves meg egy kicsit leülni.
Szinte alig ettem és ittam. Összesen 3.szor ittam a pontokon meleg teát egyszer ettem valami csokis sütit és megettem a magammal vitt 2 db zserbót és 5 db sajtos stanglit 2 dl vízzel.
9 órára nem túl sok, de nem kívántam többet.