BHTCS – ködös körút Szabolccsal
Táv: 40,2km
Szintemelkedés: 1.210m
A tavalyi évem nem az előzetes terveim szerint alakult. Hosszabb, négy hónapos túramentes időszak után ismét beneveztem egy teljesítménytúrára. Nagykovácsiban élőként nem hagyhattam ki egy olyan túrát melynek rajtjába öt perc alatt lesétálhatok.
Arról nem is beszélve, hogy Pék Ádám január elején üzent nekem, idén ismét pontőr lesz. Akkor elmegyek én is! Neveztem a klasszikus, közepes távot jelentő Budai Hegység Távoli Csúcsaira. Tavalyi beszámolómat a túrát szervező Regnum Marianum Sportegyesület elhelyezte a honlapján is.
A túra kiírása továbbra is változatlan, a lényeg, hogy tetszőleges útvonalon kell felkeresni a megadott csúcsokat sok esetben olyan helyeken ahova semmilyen út sem vezet. Nagy előny ha valaki jól ismeri a hátsó Budait.
Nem siettem az indulással. Szerencsére nekem már nincs szükségem a nevezést követően a hosszabb időt igénylő útvonaltervezésre, kényelmeskedhetek. Idén is minden elő volt készítve, csak a rajtszámomat kellett megmondanom és befizetni a jelképes 2.000Ft-os nevezési díjat. A befizetést követően bőven van idő arra, hogy kitaláljuk milyen sorrend szerint fogunk végig haladni, megtervezhetjük az útvonalat és ha mindent tökéletesnek gondolunk akkor odaállunk az indítást végzők asztalához és belevágunk az éjszakai kalandba. A rajt helyszín átköltözött a parókiára, gondolom az is közrejátszott, hogy az Önkormányzatunk jelentősen emelte az Öregiskola bérleti díját, amely immár óránként 8-15ezer forintot jelent a terem méretétől függően.
Minden évben így idén is volt egy olyan ráadás csúcs melyet nem kötelező felkeresni ám érintése esetén plusz egy óra szintidőt kaphatunk, 11 órára növelve az időt. Mindig felkeresem mert megéri a kitérőt, másrészt meglepetésként van valami kis édesség is (gumicukor, pehelycukor, szőlőcukor stb.) a zenélő dobozban.
Végig nézve a csúcsokat csak egy esetben voltam bizonytalan ez pedig a Jegenye-hegy, csak sejtettem merre van de még sosem voltam ott, ezért megkértem a feleségem fényképezze le a térképről és küldje el nekem.
A szöveges részt persze naivan nem olvastam el csak a térképekre pillantottam rá. Ez egyszer okozott egy kis félreértést mert a bekarikázott Kopasz-erdő tető felé tartottam a Vörös-kecske hegy helyett.
Ezen a szombati napon nappal nagyon szép idő volt, de most egyre inkább a köd kezdett mindenhol elhatalmasodni. Tiger Zoli volt a Stabil Újév 42km-es maratonon és szép napsütéses képeket posztolt, elkértem tőle egy panorámaképet. Abban bíztam, hogy teliholdas szép tiszta idő lesz. Hát nem éppen ebben volt részünk.
Végül néhány perccel hat után indultam az első pont felé, az Alsó-Zsíros-hegyre. Idén ez a pont volt a nem kötelező ráadás csúcs. Úgy gondoltam nem a többség által kedvelt nyugati irányba, a Meszes-hegyre tartva, hanem inkább keletre a Fekete-fej felé kezdem meg a kört. Fél óra alatt felsétáltam az erdőbe beérve már láttam fényeket is, többen velem szembe jöttek, gondolom a Jegenye-heggyel kezdtek.
Pecsételés után visszatérve a turistaház romjához a fák között bizonytalankodó, utat kereső fényeket láttam. A romos épület előtt van egy nagyobb zúzalékos terület melynek széleiről több turistaút is elindul. A köd egyre sűrűbb lett ezzel együtt a tájékozódás is komolyabb kihívássá vált. Itt találkoztam Szarvák Szabolccsal aki szintén kereste a Merre kell menni ebben a ködben? kérdésre a választ. Megkérdezte tőlem merre tartok, mondtam keletre a Fekete-fej felé, de nekem még nincs konkrét tervem az útvonalra, nincs trackem sem. Picit hitetlenkedve nézett rám, de valami miatt meggyőző lehettem mert a “Körülbelül tudom hova és merre akarok menni.” válaszaimra Csatlakozhatok? kérdéssel válaszolt. Persze nyugodtan, de ha gyorsabb akarsz lenni menj nyugodtan én nem futok. Csak akkor fogok futni ha veszélybe kerül a 11 órás szintidőn belüli teljesítés volt a válasz. Ebben maradtunk és elindultunk közösen a Muflon-itató felé.
A következő csúcs a Kerek-hegy után a kék sáv mellett lesz. Ezt a pontot küldte el nekem a feleségem. Nem tartott sokáig átmászni a Kerek-hegyen, itt bizonytalankodtam kicsit, keresgettük a megfelelő utat. Végül betérve a fák közé egyszer csak megláttuk a piros fényeket és megérkeztünk az első személyzetes pontra. Gabó fogadott minket díszvilágítással, ponyva alatt, komfortosan berendezkedve.
Visszatérve az országos kékre Remeteszőlős következett, majd a főút mellett az új kerékpársávon Adyliget. Fekete-fej utca és a piros sáv jelzést elérve balra fordulva felmásztunk Pék Ádámhoz. Gyerköcökkel együtt, tábortűz mellett kényelmesen elvoltak. A csúcson a szél sem fújt, kellemes idő volt.
Rég találkoztam vele is, jót beszélgettünk, szóba került az idei Kiss Péter túra is. Messner Zlot a 10. évfordulóra kitalálta, hogy duplázni is lehet az egyik legkeményebb felmászást a Kis-kő Markazi kapu szakaszt, extra idő nélkül a 15 órás szintidőn belül. Oké Ádám, értem, ha hazamentem nevezni fogok, menjünk! Közben Szabolcs elköszönt. Jó utat kívántam neki és mondtam merre menjen. A piros sáv piros háromszög jelzésen a rét széléig. Onnan már közel lesz a következő csúcs.
Már majdnem fél órát voltam ezen a ponton kezdtem fázni, elköszöntem én is Ádámtól és visszatértem a karámokhoz. Egyszer csak Szabolcs odalépett mellém, hát tudod mit ha nem bánod veled megyek, nem mertem elindulni. Persze gyere, folytassuk.
Toronyiránt a piros sávról letérve a vaddisznó fürdető után hamar elértük a piros háromszöget és átmásztunk a Vörös-pocsolyás hát gerincén. Jobbra fordultam a Kopasz-erdő tető felé, de Szabolcs szólt, hogy nem a fekete nyílhoz kellene mennünk? Ó basszus de bocsi, nem olvastam el a leírást, csak a karikázást néztem. De ne aggódj nincs messze átvágunk a réten és máris ott vagyunk. Ez egy rét? Hát elvileg igen csak most ebben a ködben még a lámpáink fénye mellett sem láttunk semmit sem.
Egyre többen voltak körülöttünk, fényeket láttunk, beszédfoszlányokat hallottunk. Az erdészeti úton haladtunk a csúcs felé, kerestük a balra bevezető nyiladékot. Hiába néztük simán elsétáltunk a jelzőbója mellett. Most már tuti túlmentünk menjünk vissza. Szerencsére csak pár száz méter volt.
Tényleg nem semmi itt kint üldögélni egész éjjel a többiek miatt.
Újabb pecsét, megörökítettem a pontőrt is, Árpit.
Mehetünk! A következő csúcs közel van tudom az utat. A zöld kereszt jelzésen volt a legnagyobb forgalom. Újabb pecsét, újabb fénykép. Jánostól is kaptunk egy kis nasit, ukrán édességet.
Egy vargabetűvel átsétáltunk a Tarnai pihenőhöz, Feri üldögélt egy hálózsákban. Itt sem volt túl jó idő. Kaptunk egy újabb pecsétet, kezd betelni a lapunk.
Felmásztunk a Nagy-Kopasz tetejére a Csergezán Pál kilátóhoz, nekem csak Pali-bácsihoz. Tábortűz, jó hangulat, nagyobb csapat fogadott minket.
Ismét fénykép, de most cenzúrázva lett, mert Gitta nem engedte meg, hogy akármilyen kép készüljön róla. Tesójával Lacival láthatóak a fényképen. Megkaptam az engedélyt, ezt elhelyezheted a beszámolódban.
Irány az Ilona-lak, de nem a turistautakon fogunk átsétálni, ez az út tetszeni fog. Kényelmesen járható erdészeti utakon, kisebb ösvényeken közelítettük meg a Zsíros-hegyet. Innen indul a gerincen a bevezető út. Érzésre hamar átértünk mert a túrázós kalandjainkról beszélgettünk.
Ilona laknál meleg teával fogadtak minket, ez volt a legkomfortosabb pont, be lehetett menni a házba.
Következik a nyugati végpont a Meszes-hegy. Ehhez le kell ereszkednünk a Cseresznyés-völgybe majd felmászni a Meszes-hegy gerincére. Ez a legmeredekebb szakasz fel is és le is. Kényelmes tempóban egészen könnyen leküzdöttük és kisétáltunk a kereszthez.
Ez a csúcs ezen a éjszakán nyugodtan felvehetné a Csanya-csúcs nevet. Idén most nem volt itt senki sem, csak a pecsét és egy kis édesség fogadott.
Tavaly egyébként amikor itt jártam Csanya már félig aludt bevackolva a sátrában. Ezen a kitett csúcson szinte mindig fúj a szél. Egy teljes téli éjszakát nem könnyű itt eltölteni. Sokan hiányolták Csanyát, biztos pontot jelent a sátra. A kereszt tövében volt egy kis meglepetés is. Elfelejtettem lefényképezni ezért én is Vkony György fényképét mellékelem.
Nem időztünk sokat a keresztnél, pecsételés majd irány vissza Nagykovácsi felé, ez már a célegyenes.
Folytattuk a beszélgetést, szóba kerültek a kék túrán, instantokon, GeoGo-n egyre sűrűbb csalások, a kispistázások (ez alatt a teljesítménytúrázós közösség azt érti, ha valaki nem a kijelölt útvonalon halad végig, rövidít, autóval más járművel közelít meg pontokat, vagyis csal). Egyetértettünk abban, hogy elsősorban saját magát csapja be, mert a teljesítménytúrázásnak nincs komoly tétje. Nem egy életjáradékot biztosító versenyszám.
Egészen gyorsan megérkeztünk a Hármashatárhoz a sárga sáv jelzéshez. Pár száz méter után a forgókapunál áttértünk a kék keresztre és felmásztunk az utolsó csúcshoz a Kutya-hegyre.
Végül visszaereszkedtünk egy keskeny ösvényen a sorompóhoz és a Fehér úton lesétáltunk Nagykovácsira. Kőkereszt, Kovács-cukrászda és a parókia. Célba értünk nyolc óra alatt.
Megkaptuk az oklevelet, kitűzőt.
Szabolcstól elköszöntem, köszönöm itt is a kellemes beszélgetést, a társaságot.
Összefoglalás:
Még mindig ajánlott kategória részemről ez a túra, mert nem csak “a kezedbe nyomom az útvonalat menj végig pecsételj és érj vissza szintidőn belül” koncepciót követi hanem izgalmas kalanddá válik az ösvényvadászat, a járatlan utak, csúcsok keresgetése miatt. Ráadásul mindezt éjszaka. Idén a közepes sűrűségű ködös idő jelentett komolyabb nehézséget, nagyobb odafigyelést. Felkerültek az eredmények és 97%-os lett a teljesítési ráta, kevesen adták fel vagy csúsztak ki a szintidőből. Gratulálok minden sikeres teljesítőnek!
Jövőre is tervben van. Nekem is tud kihívást jelenteni, mert a legrövidebb és a legkisebb szintemelkedést jelentő útvonalat próbálom meg elérni.
Dikran