Nem is olyan nehéz túra ez, ha van jó idő meg helyismeret. Szerencsére nekem megvolt mindkettő.
Nagykovácsiban -5 fok volt éjfélkor, ez nem túl hideg, de nincs sár az utakon. a felhők annyira fényesek voltak, hogy lámpát csak a bozótban kellett használni.
A pontőrök mindenhol barátságosak, szinte mindenhol édességgel kínáltak, egy kicsit meg is fájdult a gyomrom, ezért nem ettem a virsliből. Innivaló is volt 2 helyen. Külön kiemelném a pontőrlányok magas arányát, sőt a Kálvária-dombon csak lányok voltak 🙂
Kálvária-domb alatt a bozótban egy kutyával kölcsönösen megijesztettük egymást, de szerencsére a helyzet hamar tisztázódott. Itt még egy bokahúzódás is segített mérsékelni a tempót és jobban beosztani az erőmet.
A leghidegebb pont a Nagy-Szénás volt, tiszta dér volt a fű, ennek ellenére az ott pontőrködő Fanyűvő remek hangulatban fogadott. A Kutya-hegyen hangos „Jó estét” kiabálás után találtam meg a betegség miatt automata ellenőrzőpontot. Itt derült ki, hogy fejkendőm bizony keményre fagyott…
Örülök, hogy találkoztam Sopánkával és larzennel, akiből ugyan semmit sem láttam, de mégis erőt adott rövid BUÉK beszámolójával.
Külön köszönet a cél konyhatündérének aki a gratuláció után azonnal forró teával élesztett fel 🙂
7:20-kor rajtoltam, az általam mért idő 3:46:24.
111-en indultak, remélem, hogy a tavalyinál lényegesen jobb lesz a teljesítési arány. Gratulálok minden teljesítőnek.