Három az egy(nap)ban 
A Bölcső-hegy legendáinak nyomában közösségi futás, túravezetés 20 km / 980 m
Kevély Körözés Karácsony Környékén Hajnival 8 km / 340 m
BHMTCS Budai-hegység távoli csúcsai Csipivel 49 km / 1700 m
Tegnap reggel fogalmam nem volt hol töltöm majd az éjszakát, így egy plusz váltás futóruhával indultam Pomázra, hogy a Hello Trails felkérésére a terepfutók számára vezessem a A Bölcső-hegy legendáinak nyomában elnevezésű túrát, ami a rejtélyek övezte Holdvilág-árok, Sikárosi-rét, Bölcső-hegy körül kanyarog.
Szót ejtettem Attila városának és Árpád fejedelem temetkezési helyének misztikus mivoltáról és a Denke-gyilkosságról is. A helyszínt adó Breier farm tulajdonosától megtudtuk, hogy a saját tehénállománynak és a speciális (siló mentes) takarmányozásnak köszönhetően, mindenféle káros adalékanyagokat mellőzve készítik a szénatejes tejtermékeiket. https://breierfarm.hu/termekeink/#tejuzemi-termekeink
Illetve mi a különbség a laktóz intolerancia és a kazein allergia “tejallergia” között https://www.allergiakozpont.hu/…/tejcukor-erzekenyseg…
Közben magasröptű gondolatokat fogalmaztunk meg az önellátásra való törekvésre és Jeszi egy anomáliát is helyre tett a “Coelhos” komfortzónából kilépéssel kapcsolatban. Mivel ha kilépnénk már nem éreznénk magunkat biztonságban (kvázi pánik lenne úrrá rajtunk), így – a magyar nyelv szerint helyesen – azt a bizonyos zónát csak tágítani tudjuk. 
Célba érve a nyakunkba került az igazán egyedi érem és a farm finomságait is megkóstolhattuk.
Innen átnyargaltunk egy másik ‘szívem csücske’ rendezvényre, amit Niki és Gyuri (Mátra 115 Közösségi Teljesítménytúra és Terepfutás) gondosan megszerveztek, hogy hagyományőrző módon a rendezvényen befolyt bevételt a pilisborosjenői iskola kapja. 
Bandázás közben serényen kerestem az esti budai mókázásra futótársam, de eredménytelenül. Még Csipiben bíztam, aki Györgyivel egyetemben a Kevély-nyeregben sütögette a hagymás csirkét. Hajnival a körözés mindig rejt némi izgalmat, betéve tudja az utat, s álmából felkelve, becsukott szemmel is feltalál a Kevély tetejére.
A nyeregben Csipi avval fogadott, hogy megyek-e este a budaiba, én meg kapva kaptam az alkalmon. Futóléptekkel, a 6 éves Olivérrel – jövő terepfutó reménységével – a vak sötétben ‘versenyt futottunk’ a célig.
A művházban betoltam két szendót – sajton kívül nem igen ettem egyebet aznap -, adakoztam a sulinak is és egy szempillantás alatt a nagykovácsi plébániájára repültünk, hogy pár vaníliáskarikával tovább töltve a szénhidrát raktáraim este 20:10 órai indulással felkeressük a Budai csúcsait.
A móka egyedi, adva van 13 csúcs + 3 meglepetés csúcs, amit a rajtban árulnak el – evvel is növelve az izgalmat -, s ezeket kell tetszőleges irányba felkeresni. A teljesítést nem segítette a tejfehér köd és a ködszitálás. Ezt kompenzálta a fejlámpák fénye, ami beterítette az egész budait, túrázók, futók jöttek a szélrózsa minden irányából. Néha fingom nem volt hol vagyunk, volt hogy Csipinek sem, ez némileg megnyugtatott. 
De keresztül-kasul dzsindzsán át keresve a jelzést, adott némi izgalmat a dolgoknak. 30 km előtt ez az izgalmi faktor némileg alábbhagyott, ‘csipiesen’ szólva elvesztettem a motivációmat, amit aztán a Vihar-domb viharos időjárásában újfent megtaláltam. A végén egy örömfutással 7 óra 27 perc kint töltött óra után hajnali 3:30 körül értünk célba. Mondjuk ha Csipi nincs, bolygó hollandiként még mindig ott kóvályognék valahol a budaiban…
A 17 óra alatt gazdagabb lettem élményekkel,
találkozásokkal, beszélgetésekkel, egy Vérkör szintű 77 kilis teljesítéssel, 3000 m körüli szinttel a lábaimban. Hálával a szívemben futótársaim, a rendezvények szervezői és legkedvesebb barátnőm felé. 
S a végén a Coelhoi “magasságok” se maradjanak ki (mondjuk én Popper Péteren nőttem fel
):
“Az élet tapasztalatszerzés, nem pedig az élet értelmén való töprengés”
“Tudomásul kell venni a halált, hogy jobban megérthessük az életet.”
“Az élet nem lehet teljes egy kis őrület nélkül.”
Én meg csupán annyit hagyok itt nektek, hogy egyszerűen csak Éljetek! 
