Tegnap olyan buliban voltam, hogy a csillagok és a sporttársak lámpái a távolban voltak a diszkógömb által szétszórt fény 
A parkett a talpunk alatt a hótól és jégtől szikrázott. 
Az ütemet a domborzat adta.
Mi pedig csak mentünk a -3°C-os éjszakában az erdőben és kerestük a csúcsokat életem első BHKCS*jén. 
A BHTCS – Budai-hegység Távoli Csúcsai (van még a BHKCS – ezen indultam én – Budai-hegység Közeli Csúcsai és a hosszú táv a BHMTCS – Budai-hegység Még Távolabibb Csúcsai) egy hagyományos (már több mint 20 éves) teljesítmenytúra ahol tetszőleges sorrendben csúcsokat kell megkeresni a Budai-hegységben. Ott pecsétet gyűjteni az itinerbe. A csúcsok egy része ott a rajtban derül ki. Ott kell okosnak lenni. A papír térképes korszakban azért ez egy kicsit nehezebb feladat volt, mint manapság, de így is tök izgi.
Megy is a verseny a „ki csinálja meg kevesebb km-ből” / leggyorsabban / legoptimálisabban a fiúknál 
Sajnos nekem ez volt az első. Valahogy sosem jött össze. Vagy lehet, hogy sosem akartam igazán az éjszakai havasjegeshidegfázást
De tegnap ott voltam Nagykovácsiban a rajtban 
ezernyi futós és TTs ismerős közt. Jaj! Igazán otthon éreztem magam! 
Aztán megjött Andrew aki a Távoli Csúcsain ment és Gabika is, aki pedig velem tartott megkeresni a közeli csúcsokat.
Este 7kor el is indultunk. Andrew balra, mi jobbra 
Már a falu határában felvettük a hómacskát, mert úgy sokkal nagyobb biztonsággal futottunk a jeges-havas utakon. 
Mókás volt nagyon, mert olyan volt mint a viccben, amikor bemondják, hogy egy autós szemben megy az autópályán…egy sofőr felkiált…mit egy? Az összes! Mindenki szembe jött velünk Persze ez nem zavart túlságosan, inkább érdekes volt
Nekünk meg volt a saját stratégiánk.
Szépen haladtunk, ahogy éppen bírtuk pecsételtünk mindenhol. Sorban a Telki-hegyen, a Meszes-hegyen és a Zajnát-tetőn.
A pontok nagyon hangulatosak voltak! Fények, fényfüzérek, tábortűz, fényvisszaverők és a pontőrök kedvessége adtak egy kis melegséget az éjszakába.
Találkoztunk ismerőskökkel és sok ismeretlennel meg biztos volt olyan ismerős is akit nem ismertünk meg a sötétben és viszont!
És tudjátok mi volt még a csúcskirályság?
Kaptam szülikarácsonyra egy testlámpát! Egy igazán jó testlámpát! És az is rajtam volt! Most próbáltam ki először!
A két lámpa együtt szuper volt! A tér érzékelésem klasszisokkal jobb lett, mint csak fejlámpával (pedig abból is elég menőm van 
) 
Sokkal magabiztosabban mozogtam, mint eddig a sötétben.
Gabika nagyon türelmesen viseltette a bénázásaim, a nem létező tempóm…meg, hogy folyamatosan beszélek.
Nagyon jól éreztem magam! Kivételesen imádtam, hogy nyüzsgött az erdő. Mindenki ment amerre az útvonalat jónak gondolta.
Tök gyorsan eltelt a táv és visszaértünk a „faluba”.
A célban megkaptuk az oklevelet meg a jelvényt, megismerkedtem személyesen Banya Nyenyevel aztán a hidegtől remegve indultunk is haza.
A vége 19km lett 645m+ lett
