Az összes eddigi teljesítő listája (2017-ig)
Összefoglaló a kezdetekről és a folytatásról:
A BTHCS ötletét a Cserhát Baráti Társaság által rendezett „A Cserhát 500-as csúcsai” nevű túra adta. Sajnos három rendezés után a negyedik alkalommal nem rendezték meg, pedig mi szerettük. És úgy gondoltuk, rajtunk kívül is van néhány őrült ebben az országban, aki abban leli örömét, hogy térdig érő hóban, éjszaka hegyek csúcsára mászkál fel (ezt a már említett túra mérlege mutatja is). A Budai-hegységnek van is néhány kevéssé ismert, ám csodaszép csúcsa, ezek közül válogattunk. 2001-ben egy zártkörű próbarendezéssel indult a túra, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, meg efféle.
Aztán 2002-ben meglepően magas, 60-as létszámmal startoltunk, a jó időnek köszönhetően 48-an teljesítették is. A téli éjszaka a rendezőket, különösen a pontőröket is rendesen próbára tette, volt hogy a hideg miatt az amúgy még használható gázpalackból nem akart gáz jönni. Akkor még próbáltunk a Meszes-hegyen teát főzni, keserves volt odáig eljutni a 2×20 liter vízzel és gázpalackkal. Ráadásul a helyet nem nagyon ismerő kolléga mászott fel, elsőre nem is találta a csúcsot. Fanyűvő, az egyik stabil pontőrünk meg arról mesélt, hogy a róka koma az éj leple alatt megpróbálta meglovasítani az elemózsiás zsákját.
2003-ban a kemény vonal jutott dominanciára a rendezőknél, kíméletlenül megtagadták a teljesítést azoktól, akik akár egy perccel is kicsúsztak a szintidőből. Ez volt, hogy némileg enyhült, de a túra így is éppen eléggé embert próbáló.
2004 és 2005 már rutinos év volt a túra történetében, csupán évente egy új hegycsúcs nehezítette a felkészülést. Ez egyébként spontán módon jött, mindig a túra tapasztalatai alapján „fejlesztettünk” egy kicsit a csúcshalmazon, aztán a 3. alkalom után ebből már hagyományt csináltunk. Hadd nehezítsük egy kicsit az „öreg rókák” dolgát!
2006 egy szűk esztendő volt, valahogy a rendezők elfáradtak egy kissé, nem szervezték meg a túrát. De hogy azért teljesen mégse maradjon el, egy hivatalos és egy privát nyílt bejárás akkor is létrejött. 2007-ben rekordot döntött a létszám, 186 indulóval már igencsak föladták a leckét a rendezőségnek. 2008 óta pedig új főrendezővel, de legalábbis a régi színvonalon, zökkenőmentesen zajlik tovább a túra élete.
Tarján Dénes (Sopánka), az első főszervező
A 2008-as túra nem csak a főszervező és segítőinek személyében hozott változást. Egyrészt abban is, hogy ekkor szerepelt először a felkeresendő pontok között az Ilona-lak (az egyetlen EP, ahol meleg van, s nagy kedvencként szokták emlegetni a túrázók), másrészt abban, hogy ekkor írtuk ki elsőként a hosszabb távot. Szerettük volna a leggyorsabbakat egy még nagyobb próba elé állítani, még távolabbi csúcsokat (amik igazából közelebbiek, de ez mindegy) is felkeresve, amivel plusz 10-15 kilométert megtesznek, de ugyanannyi idejük van, mint normál távon indulóknak. Sőt, ekkor volt először ráadás csúcs is, aminek érintése egy kis meglepetésért cserébe opcionális volt, majd egy évvel később az idelátogatók már plusz egy óra szintidőt is nyertek. Ezt a hagyományt, valamint a mindig új meglepetés csúcs rajtban történő kihirdetését azóta is tartjuk.
2008-ból még az maradt emlékezetes, hogy a reggeli ónos eső miatt lefagytak az utak, így én nem is jutottam haza, valamint az, hogy a nagy hó miatt a szintidőt megnöveltük 11 órára. 2009-ben debütált az általunk elnevezett Perem-hegy; 2010-ben volt talán a legrosszabb idő: csípős, havas szél, s közben súlyos mínuszok; 2011-ben – valószínűleg a viszonylag meleg idő hatására – rekordszámú, 222 túrázó rajtolt el.
A BHTCS már az első rendezések során is, de azóta is többször előkelő helyen végzett a HALEG, azaz a teljesítménytúrázók által évente megválasztott Hazai Legjobb Teljesítménytúra szavazáson (2002: 16., 2003: 15., 2004: 9., 2005: 18., 2011: 17.) Köszönjük az elismerést, s ha úgy ítélitek meg, szavazzatok ránk ezután is!
A túra hangulatára és a szervező-túrázó kapcsolatra jellemző, hogy többen is jelentkeztek már pontőrnek, ajánlották fel a fagyoskodó pontőröknek meleg cuccaikat, s volt olyan is, hogy valaki meglepetés csúcsként ajánlott egy pontot figyelmünkbe. A meglepetés csúcsokkal kapcsolatos visszajelzések általában vegyesek, volt, hogy valaki túl egyszerűen megtalálhatónak ítélte valamelyiket, s sokszor volt, hogy a rajtban kihirdetett pont helye felborította valakinek az előzetes útvonaltervét. Nem is könnyű minden szempontnak – túraelméleti és természetvédelmi kritériumokat is figyelembe véve – megfelelő meglepetés csúcsot találni, s azt is szem előtt tartani, hogy a túra ugyanolyan izgalmas legyen azoknak is, akik először, s azoknak is, akik tizedszer indulnak.
Így érkeztünk el a 2012-es esztendőhöz, a jubileumi, 10. rendezéshez, amit újabb extrákkal próbáltunk emlékezetessé tenni. A Zsíros-hegyen pontőreink minden túrázóról képet készítettek (háttérben a kilátással), a két tízszeres – tehát az összes rendezésen részt vevő – teljesítőt, Földesi Gábort és Hevér Gábort külön ajándékkal köszöntöttük.
Ezután, a 2013-as túra szervezés során a szervezőgárda kibővítésre került, egyben előkészítve a főszervezői poszton hamarosan bekövetkező „hatalomátvételt”.
Radványi Benedek
A soron következő évben a BHTCS történelmében immár másodszor került sor váltásra, a főszervező személyében. E mellett az előző évi túra után fellépő igényeket is igyekeztünk szem előtt tartani, melyeknek részben eleget téve a következő újdonság várta a túratársakat: Az eddigi évekhez képest, nem egy, hanem három meglepetés csúcsra számíthattak, amelyek közül az egyik már egy régebbi rendezésen szerepelt. További nem tervezett nehezítést jelentett a szokatlan időjárás. Hóval ugyan nem, de sűrű köddel és esővel kellett megküzdeniük a túrázóknak. Ezek után az eddigi rekord számú nevezés mellett a teljesítési arány nem meglepő módon csökkent.
A 2015-ös évet megelőző jégkár, mely azország számos erdejét érintette, a mi rendezvényünkre is komolyan kihatott. A már meglévő engedélyünket az erdészet kénytelen volt visszavonni, így nekünk is, minden igyekezetünk ellenére le kellett mondanunk a túra ilyen formán történő megrendezéséről. Az alternatívák közül, végül a 2006-os eseményhez hasonló nyílt bejárás mellett döntöttünk. Ezáltal ezen a bizonyos szombat estén a rendezőséggel együtt tizenhatan vághattunk neki a fél távnak, melynek végére egy igen jó hangulatú társaság kerekedett (a névsor és az útvonal a 2015 fül alatt megtekinthető). Legnagyobb meglepetésünkre a Nagy-Szénás tetején még havazott is, melyre három éve nem volt példa. A bejárás végén a 2006-os évhez hasonlóan a résztvevők az előző évekből megmaradt kitűzők közül válogathattak.
Bár újdonságoktól nem, de a mínuszoktól annál inkább vált emlékezetessé a 2016. évi rendezésünk. A helyenként -9 °C hőmérsékletet is megütő időjárás nem kímélt se pontőrt, se versenyzőt. Persze a megpróbáltatások itt még nem értek véget a szélnek és a kissé borult égboltnak, sötétségnek köszönhetően. Nem is beszélve arról, hogy az ez évi csúcsok megválasztása hosszabb útvonalat eredményezett az eddig megszokottakhoz képest. De minden nehézséget egybevetve, a BHTCS így méltán viselheti továbbra is az extrém jelzőt, ha már a térdig/bokáig érő hótakarót újabban nélkülöznünk kell.
2017. Helyenként -21 fok.
Ilyen alacsony hőmérséklet mellett úgy döntöttünk, szigorúbb figyelmeztetést teszünk közzé. Nem meglepő módon, ez az indulók létszámán is meglátszott. Ez a hideg persze nem csupán a túrázókat, de a pontőröket is igen nagy kihívás elé állította. Ennek következtében a rendezvény alatt kénytelenek voltunk egy magányos pontőrt visszahívni, így ennél a csúcsnál a „ráadás” csúcshoz hasonlóan, önkiszolgáló módon folytatódott a pecsételés. Mindamellett, hogy hosszú idő után megtörtük az északi csúcsok monoton ismétlődését, kísérleti szinten elindításra került egy új, rövidebb táv, ám mivel ez a rendszer még kiforratlan, egy ideig még megmarad egy szűkebb csoport, a Regnumiak számára.