Amikor fent a hó esik, lent meg csak az eső
amikor a pólusok így váltakoznak
amikor szinte a vaksötétben vagy, eltévedsz
amikor teljesen egyedül vagy
És mégsem félsz
pedig a sötétség félelmet kelt
kiszolgáltatott lehetsz.
Amikor mindennek ellenére biztonságban érzed magad
Nincs benned félelem
Amikor a sötétség titokzatosságot rejt
Amikor a titokzatosság csábító
Amikor a csábításban érzed a vadságot, az izgalmat
hogy ez valami eredeti, ez egy különleges kaland.
Amikor nem látsz a szemeddel egy méterig sem előre
hiába a fejlámpa fénye, a hóesés, a szél, a hideg az arcodat mardossa
Amikor annyira csend van, hogy csak a lépteidet hallod
a szuszogásod, a szíved dobogását
egy egy állat elsuhanását a fák, bokrok között
Amikor csend van, és éjnek évadján van igazán csend
a gondolataid másképp cikáznak, kavarognak az elmédben
nem a futás körül ingáznak, nem a táv az idő körül forognak
csak letisztulnak,
béke volt bennem és elégedettség.
Akkor csak én voltam ott és a végtelen…
Volt benne valami szürreális, valami megfoghatatlan,
valami hihetetlen, nem is lehetne definiálni
szavakban leírni
Megint megtanultam valamit
Legfőképpen magamról,
hogy már nem félek
És nem számít, hogy későn kezdtem e vagy sem
Az számít, hogy elkezdtem,
hogy csinálom, hogy folytatom
Az számít hogy még mennyi ismeretlen kaland vár rám.
BHTCS-BHKCS 💫
Néha ki kell lépni a komfortzónánkból másképpen is, és másképp élni, más kihívásokkal szembenézni. Önmagában is extrém a Budai Hegység Távoli Csúcsai és a Közeli Csúcsai Túra, az éjszaka, a téli hideg miatt, de nincs kényelmes, „hülyebiztosra” szalagozás. Nincs előre megadott útvonal, nincs itiner, a helyszínen kapod meg azokat a csúcsokat, amiket fel kell keresni. Néha még utak sem voltak, jelöletlen ösvények vagy bozótos vadcsapásokon kellett átvergődni egy pecsétért. Nincsenek frissítőpontok, cserébe a csúcsokon keksszel, szaloncukorral, gumicukorral kínálnak. A célban meleg instant tésztaleves és forró tea vár, oklevél és kitűző. Mindezt pusztán 1000 Ft nevezési díjért és amit cserébe kaptam az pénzben nem mérhető, de ha mérhető lenne, akkor is még én tartozom nagyon sokkal.
Szívből ajánlom Mindenkinek, jövőre ugyanekkor ugyanitt, itt leszek, no kispálya , jöhetnek a TCS-k. 🌟 🌄
Hálás köszönet a Szervezőknek, az Önkénteseknek, és minden tiszteletem azoknak a pontőröknek, akik az éjszakai hidegben 10 órát álltak a Budai hegység csúcsain. 🙌
Valamint gratulálok minden résztvevőnek, aki akár túrázva, akár futva teljesítette a közeli vagy távoli csúcsokat. 👏
Vidáman, megrészegülve beértünk a célba, Csipi asszongya “ti nevettek? Menjetek vissza még futni!”
Hát komolyan sajnáltam, hogy csak ennyi volt.🤷🏼♀️ Majdnem 3 óra flow , 18 km , 450 m D +.(Kecske-hát, Nagy-Kopasz, Cseres-tető). 🏔
Amúgy eskü egy eltévedésnél se anyáztam, se basszusoztam, de tényleg… komolyan, én a kocsis, akinek válogatott káromkodásgyűjteménye van. 🤭#sorrynotsorry
Mert jó volt, egyszerűen jó volt Ott lenni. Jó volt átélni. Jó volt érezni. És újra akarom ezt, bárhova, bárkivel, csak a sötét erdő legyen… 🌳
Bár néha én találok ki őrültségeket – vagy nemcsak néha?, na jó lehet fifti-fifti – de örülök hogy „mindenre ráveszel” 🐷🐷 @marlyamo .
A kép illusztráció 📸/az éjjeli Csergezán az Időképről, a másik a legálisan letölthető Pixabayről, ez megtetszett, mert az éppolyan szürreális mint az élmény/ Btw 📱: az ájfosom megint lemerült – iphonosok tudják az iphone kontra téli időjárás csatában az ájfos sajna alulmarad. 👎
#terepfutás #aBudai #csergezán #trailismyway #mylifemyrulesmyway #keepgoing