Kőkemény menet volt!Kedveskéim! Még friss, ropogós az élmény. Melegében tálalom. Szombat reggel 7 óta egy szemhunyásnyit nem aludtam. Tegnap este 7-kor érkeztünk Nagykovácsiba a Budai-hegység távoli csúcsai nevezetű rendezvényre. Tavaly már indultam rajta, de akkor „csak” a középtávot csináltam. Arra írtam, hogy ide még visszatérek, a „csodálatos és egyben borzasztóan nyomasztó élmények” ellenére is.Kikbe nem botlik az ember a rajtban? Egy hatszoros Kör teljesítő és egy 14x-es Vérkör, 4x Mátra115, Galyavár 110 mérföldes teljesítő.Számomra ikonok! Feri sokat mesélt a Mátráról, Galyavárról. Elmebeteg, jó értelemben, nem vitás.14 csúcsot kellett érinteni, 11 órán belül, 1770 m szinttel. A szervező azt mondta, Sperkáéknak 49 km lett! 
Na, mondom, hagyjuk, nem egy súlycsoportban evezünk.Mi mit csináltunk belőle?: 60 km, 13:10, 2177 m szint. Eléheztem, elszomjaztam. Az éj leple alatt kint az erdőben, néhol bokáig süppedő hóban, járhatatlan, jelöletlen ösvényeken, hatalmas szélben, vizes cipőben róttuk a km-eket. Jó muri volt ma reggel 8-kor célba érni. Már csak egy maroknyi szervező várt bennünket. A forró fürdő nem maradt el, mikor hazaértem. A lábujjaimat, mintha tűvel szurkálták volna, s végül megszabadultam a már régóta lila-kék szinekben pompázó nagylábujjkörmömtől.. Megérte?Mindenképp! Életre szóló élményt kaptam tegnap és ma, melyet sosem feledek.Ma is sokat kaptam, de sokat ki is vett belőlem. Ezért szép ez az egész. Egy mesevilág 
